Blog témák
Bárány Tamás: Válogatott novellák
- Részletek
- Kategória: Hasznos
- Közzétéve: 2012. máj. 25. péntek, 07:55
Általános a közfelfogás: rohanó világban élünk. A pszichológusok jól tudják: a túlfeszített idegeket időnként pihentetni kell. Még magának az írónak is meg kell állnia munkájában és pihenésként valamelyik írótársa könyvéhez kell nyúlnia. Magam is ezek közé tartozom és sietek bevallani: más író művét olvasni igenis pihenés számba megy. Bárány Tamás írásait, legyen az regény, novella, karcolat, mindig is szerettem olvasni.
Pihentetett, meg felcsigázott, a köznapi élet új, meg új dimenzióit tárta elém. Időnként föl kellett fedeznem őt, a szellemes, éleslátású, velem örökké összekacsintó vagy éppen fityiszt mutató írót. Volt úgy, hogy szemembe nevetett, máskor együtt érzékenyültünk el, de már kaptam magam rajta az érzésen: lám csak, a vesémbe lát és operáló orvosok módján író szikével szétszabdalja a testem, aztán előkapja varázspálcáját és és egy suhintásra megint eggyé válok testileg, lelkileg. És hallom, hogy fölnevet: „Ugyan?! Csak nem vetted komolyan? Tréfa volt az egész!”Amikor 1946 karácsonya körül a Centrál kávéházban találkoztunk, szememben ő már nagy költő volt, hiszen néhány verses kötetével a háta megett ott ült, ha jól emlékszem Tűz Tamás, Karinthy Ferenc, Acél Tamás, Vihar Béla, Barabás Tibor, Berda József és mások társaságában. Megilletődve adtam át szerény első verseskötetemet és viszonzásul nemsokára megkaptam tőle az És megindulnak a hegyek c. regényét. Azóta bizony több mint fél évszázad telt el. Több tucat megjelent könyvét olvasva úgy tünt nekem, Bárány Tamás szemléletében, életfelfogásában maradt, aki volt. Lám ez most megjelent Válogatott novellák is ezt példázza írói stílusa, kifejezés módja helyenként csiszolódott, írásai szűkszavubbá vált, de hát ezek a változások csak írásai előnyére váltak. A Belvárosi Kiadó szerkesztője, Székely Magda kitűnő érzékkel, mondhatni igen jó ráérzéssel válogatta ki a kötetben szereplő 18 novellát a Puskások című elsőtől, az Ítéletidő című utolsó írásig.
A novellista Bárány Tamás pengeélesen fogalmaz, nyoma sincs írásaiban a bőbeszédűségnek. Ez a szavakkal való takarékoskodása vezet oda, hogy mindig pontosan tudjuk: hol vagyunk, mely időben, kikkel állunk szemben, érezve egyúttal a történeté, az esemény hangulatát. Bárány Tamás nem mesél, hanem sokkal inkább ábrázol. A Puskások államtitkára nem mondanám el, hogy nincs érzéke a szegénység megértése iránt, de ábrázolt magatartásból s a történésekből ez világosan kitűnik. A novellában szereplő Kapor János hajtóról, sem meséli el, hogy éhes meg aztán, hogy majd megvész ebben a hidegben egy kupica pálinkáért, de mindez kiáltásként tolul föl az olvasóban. A Rákosi korszakot többféle módon megközelítve írták meg, de ahogyan Bárány Tamás ábrázolja a Népnevelők c. novellában, úgy bizony senki! Nagy ecsetvonásokkal, mégis precízen festi a személyeket s az adott kort. E kötetében több politikai korszak vonul föl s az utolsó
Darabban jutunk el máig. Több novellája rádiójáték is lehetne, a pontosan kimért és mindig jellemző párbeszédek miatt. És, persze, a miatt a megjelenítő erő miatt, amely írásaiból sugárzik. A nyolcvanadik évében járó Bárány Tamás korunk siető, zaklatott emberének ír. Érdemes hát megszakítani utunkat néhány perc erejéig, hogy pihenésként elolvassunk egy- egy nyugtató és elgondolkodtató írását.