Blog témák
A Cinecittá története
- Részletek
- Kategória: Hasznos
- Közzétéve: 2014. máj. 15. csütörtök, 08:18
Benito Mussolini kevés jó cselekedeteinek egyike volt, amikor 1937-ben kezdeményezte a római filmváros, a Cinecittá megteremtését. A Duce annak idején így próbálta elősegíteni az olasz film, különösen a habkönnyű, úgynevezett „fehér telefonos" vígjátékok gyártásának fellendítését (e műfajt mellesleg az 1930-as évek magyar filmkomédiái ihlették). Később azonban Hollywood valóságos európai ellenlábasává nőtte ki magát, olyannyira, hogy az amerikai film több, főleg kosztümös klasszikusát itt forgatták.
„Tizenhárom éves voltam, amikor eljöttem a Cinecittába. Amikor kinyitották előttem kapuit, úgy éreztem, egy álomgyárba lépek be" - emlékezett vissza Sergio Leone, aki pályáját ókori témájú filmekkel kezdte, de az 1960-as évek közepétől ő teremtette meg az olasz western műfaját (a spagettit hagyjuk meg a konyháknak és a trattoriáknak!), ő tette világsztárrá az Amerikában kevésbé értékelt Clint Eastwoodot és Lee Van Cleefet, olyan, az amerikai vadnyugati mozival egyenrangú, sőt, nemegyszer jobb filmeket alkotott, mint az Egy maréknyi dollárért, A Jó, a Rossz és a Csúf - ma már tanítják a temetői hármas párbaj Ennio Morriconéval súlyosbított jelenetét! - vagy a Volt egyszer egy Vadnyugat.
Igen, volt egyszer...
Persze a Cinecittá tündöklése már az 1950-es években, a neorealizmussal elkezdődött - érdemes újranézni a legendás olasz epizódos filmeket, a Szerelem a városbant, az Egy nap a parkbant, a Róma 11 órát - és jöttek Visconti, Antonioni, Fellini művei: a Maestro filmjei elválaszthatatlanok tőle, különösen az Édes élet, amely nem kevés keserű iróniával mutatta be a sztárvilág talmi csillogását, majd a „film a filmről", a 8 és fél. Közben pedig egymásnak adták a kapukulcsot a nagy amerikai stúdiók szuperprodukcióikhoz.
Hol is forgathatták volna másutt az olyan ókori történeteket, mint a Quo Vadis?-t - Peter Ustinovnál jobb Nero azóta sem volt, pedig a szerepet még Klaus Maria Brandauer is eljátszotta - vagy a Ben-Húrt, benne azt a bizonyos, 11 perces kocsiversenyt, amely William Wyler segédrendezője, Marton Endre munkája volt? Sőt, még 1966-ban is idejött John Huston elkészíteni ótestamentumi filmje, a Kezdetben vala...felvételeit. És jött az igazi fénykor, amikor csúcsra ért a csodálatos ötös: Mastroianni, Gassman, Tognazzi, Sordi, Manfredi, a nők között Sophia Loren, Claudia Cardinale, Monica Vitti, Stefania Sandrellit tündökölt.
Federico Fellini (1960) - La dolce vita. Marcello Mastroianni és Anita Ekberg heveskedik
Persze a Cinecittához tartoztak a bájosan bugyuta zenés filmek, amelyek hozzánk is eljutottak Gianni Morandival, Rita Pavonéval, Adriano Celentanóval, míg a régi nagy komédiások, Totó, Aldo Fabrizi, a De Filippo-fivérek mellett milliós tábora lett a szicíliai Stan és Pannak, Franco Franchinak és Ciccio Ingrassiának. Nálunk is nagy siker volt az Egy katona meg egy fél, a Marcia su Roma, a Szörnyetegek, a Válás olasz módra, az Elcsábítva és elhagyatva, vagy a Made In Italy című filmeknek.
Aztán a Cinecittát is elérte az „újhullám" haragja és ellenállása, és az olasz mozisok is új vizekre kezdtek evezni, annak ellenére, hogy később is születtek itt emlékezetes alkotások az 1970-es évek politikai, terroristás-maffiás filmjeitől Scola, Ferreri remekléseiig. Ma sem pihennek, de napjainkban már egyre több az olyan koprodukció, amelyet az olasz állami tv, a RAI közreműködésével forgatnak. Akik pedig ismerik a mai olasz film már dicsőséget szerzett, vagy feltörekvő mestereit, Tornatorét, Avatit, Virzit, Ozpeteket, egyenesen új aranykorról beszélnek.